
Füzér Gábor magyar képzőművész 1970-ben született Magyarországon, Kaposváron. A rajzolás és festészet iránti vonzalma már egészen kisgyermek korában megmutatkozott. Rajzot az iskolában művésztanáraitól tanulta, rendszeresen nyert kreatív versenyeket.
A családalapítás háttérbe szorította alkotói tevékenységét, majd válás után tér vissza ismét a művészethez. Még Kaposváron találkozott az egyetem festészeti tanszékvezetőjével, aki bevezette az olajfestészet rejtelmeibe. Később a fővárosba költözik. Budapesten nagy energiával veti bele magát a festésbe. Saját stílust dolgoz ki.
Füzér Gábor képzőművész festészete a kortárs figurális hagyomány és a szimbolikus képalkotás határterületén helyezkedik el. Műveiben a látvány nem önmagáért való, hanem egy belső, pszichológiai és imaginatív tér kivetülése. Alakjai és tereinek sajátos törvényszerűségei vannak: a figurák gyakran elmozdulnak a realista ábrázolástól, mégis ismerősek maradnak, mintha egy kollektív emlékezet képei lennének.
Festészetében hangsúlyos szerepet kap az emberi jelenlét – nem narratív értelemben, hanem egzisztenciális súllyal. A figurák nem történetet mesélnek, hanem állapotokat hordoznak: feszültséget, elidegenedést, iróniát vagy csendes melankóliát. A groteszk, a szürreális és a lírai elemek nem stílusjátékként jelennek meg, hanem a világérzékelés természetes következményeiként.
Füzér Gábor képi nyelve tudatosan épít a modern festészet hagyományaira – a kubizmus szerkezetformáló gondolkodására, a szürrealizmus képzettársításaira és a szintetikus látásmódra –, miközben nem idézetekben gondolkodik. Ezek a hatások egy autonóm vizuális rendszerbe rendeződnek, amelyben a kompozíció, a ritmus és a szín dramaturgiai szerepet kap. A festői gesztus visszafogott, a képek nem kívánnak azonnali hatást; lassú befogadásra épülnek.
Műveiben a humor és az irónia finoman, gyakran rejtetten van jelen. Nem oldja fel a képek feszültségét, inkább elmélyíti azt, teret adva a néző értelmező részvételének. A festmények így nem lezárt jelentéseket közölnek, hanem nyitott kérdéseket fogalmaznak meg a test, az identitás és a belső tapasztalat vizuális megjeleníthetőségéről.
A képek nem válaszokat kínálnak, hanem figyelmet kérnek – és csendet.
ENGLISH
Hungarian artist Gábor Füzér was born in 1970 in Kaposvár, Hungary. His love for drawing and painting was evident from an early age. He learned drawing at school from his art teachers and regularly won creative competitions. The starting of his family put his creative activities somewhat into the background, but he soon returned to art again. While still in Kaposvár, he met the head of the painting department at the university, who introduced him to the mysteries of oil painting. Later he moved to the capital. In Budapest he threw himself into painting with great energy. He developed his own style.
The paintings of artist Gábor Füzér lie at the intersection of contemporary figurative tradition and symbolic imagery. In his works, the visual is not an end in itself, but rather a projection of an inner, psychological, and imaginative space. His figures and spaces have their own specific laws: the figures often deviate from realistic representation, yet remain familiar, as if they were images from a collective memory.
The human presence plays a prominent role in his painting—not in a narrative sense, but with existential weight. The figures do not tell a story, but convey states of being: tension, alienation, irony, or quiet melancholy. The grotesque, surreal, and lyrical elements do not appear as stylistic devices, but as natural consequences of his perception of the world.
Gábor Füzér’s visual language consciously builds on the traditions of modern painting—the structure-forming thinking of Cubism, the associations of Surrealism, and the synthetic way of seeing—while not thinking in terms of quotations. These influences are organized into an autonomous visual system in which composition, rhythm, and color play a dramaturgical role. The painterly gesture is restrained, the images do not seek immediate impact; they are based on slow reception.
Humor and irony are present in his works in a subtle, often hidden way. It does not resolve the tension in the images, but rather deepens it, giving space for the viewer’s interpretive participation. The paintings thus do not convey closed meanings, but rather pose open questions about the visual representability of the body, identity, and inner experience.
The images do not offer answers, but demand attention—and silence.
Fontosabb kiállítások (EXHIBITIONS):
Toldi Galéria, Kaposvár (2011)
Corvin Galéria, Budapest (2011)
Festők városa, Kaposvár (2012)
Utcatárlat, Balatonmáriafürdő (2012)
Kormányhivatal, Kaposvár (2013)
Agora, Kaposvár (2013)
Puskin, Budapest (2014)
Sevilla Hotel, Buenos Aires (2015)
Művészeti Piknik, Tordas (2018)
Pesti Szabad Szalon, Budapest (2019)
Hegyvidéki Kulturális Szalon (2022)
Szentendrei Tárlat (2022)
Polgárok háza, Téli tárlat (2022)
Szentendrei Tárlat (2023)
Magyar Fotográfiai Egyesület (2023)
Tiszaderzs, Megőrlő Művészeti Központ (2023)
Újpesti Művészek Társasága – Téli tárlat (2023)
Szentendrei Tárlat (2024)
MAMAISON, Budapest (2024)
XIII. Orfűi Őszi Tárlat – Orfű (2024)
H13 Kultpont, Budapest (2025)
EURO FOTO ART Galeria, Oradea (2025) – FOTO
GROTESQUE 12 INTERNATIONAL EXHIBITION, Kaposvár (2025) – Kinetic art
MFE 125, Budapest (2025) – FOTO
XIV. Orfűi Őszi Tárlat – Orfű (2025 )
Újpesti Művészek Társasága – Téli tárlat (2025)
terv:
H13 Kultpont, Budapest (2026 január)
Tagságok:
Magyar Fotográfiai Egyesület
Újpesti Művészek Társasága
Elérhetőség / Contact
mail@fuzergabor.hu
+36 30 6754577
